MuseumDigit 2021

November 23-24.

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM

MERJ VÁLTOZTATNI!

DARE TO CHANGE

MuseumDigit 2021

23-24 November

HUNGARIAN NATIONAL MUSEUM

MuseumDigit

PROGRAM

MuseumDigit 2021 konferencia

A programváltoztatás jogát fenntartjuk.

NOVEMBER 23., kedd

8:30-9:15 Regisztráció
9:30-10:00 Megnyitó sajtótájékoztató, köszöntők

10:00-11:00 Digitális újítók

a digitális muzeológia professzora, a kulturális örökség és az újmédia találkozásának egyik úttörő kutatója, a lausanne-i kísérleti muzeológia (eM+) labor vezetője

 Ma, hálózatos világunkban és a folyamatosan változó digitális adatok korában a közgyűjteményeket már elsősorban információszolgáltatóként tartjuk számon. Ezt a világrendet „adatbázis-logikának” nevezik, amely szerint a felhasználók a kulturális szervezetek fizikai eszközeit (gyűjteményeit, katalógusait, leírásait) olyan digitális eszközökké alakítják át, amelyeket feltölteni, letölteni, vizualizálni, megosztani is lehet: ezek a felhasználók az intézményeket nem a tárgyak fizikai táraként kezelik, hanem inkább személyre szabható adathalmazokat látnak. Ez az előadás azt vizsgálja, hogyan válhat adatok feldolgozása élményszerűvé, érzékelhetővé és megfoghatóvá, és hogyan használhatjuk ezt a kulturális örökségi tartalmak közzétételére. Sarah előadásából kiderül, hogyan lehet a rendszerezés  a szépség forrása, és hogyan lesz az adatvizualizáció segítségével a puszta adatokból műalkotás. Az előadás címe az EPFL+ kísérleti muzeológiai laboratórium „egész környezet” kódolásán és újraalkotásán alapuló munkamódszerére utal. Egy ilyen rendszer az immerzív és interaktív felületeken keresztül egyesíti a mesterséges intelligenciát az adatok feldolgozásával és a kreatív vizualizációs megoldásokkal, és az emberi elemmel is: a látogatók bevonásával. A kísérleti platformokat kihasználva a digitális archívumokkal és digitális tárgyakkal való kapcsolattartás újraértelmezése valósulhat meg: a látogató szabadon személyre szabhatja a teret, és kedvére válogathat a gyűjteményi adatbázisokból, kiragadhatja azokat a részleteket, melyek igazán érdeklik.  Ezek az interfészek és rendszerek mutatják be a hagyományos múzeumi narratíva újraformálásának lehetőségét olyan innovatív digitális eszközök segítségével, melyek egyszerre engedik kibontakozni a kollektív kulturális emlékezet és a személyes, átélt történelem birodalmait.

Sarah Kenderdine fő kutatási területe az interaktív és immerzív élmények a közgyűjteményi- és kiállítóterekben. Széles körben kiállított munkáiban szívesen vegyíti a szellemi és anyagi örökségi elemeket az újhullámos digitális művészettel, különösen az interaktív moziélmény, kiterjesztett valóság és megtestesített narratívák birodalmában. Világszerte 90 múzeum kiállítást és installációt tervezett, 2013-ben az indiai Hampi Museumban végzett munkájáért több nemzetközi elismerést, így az ICOM Australia díját is elnyerte. 2017-ben  a svájci École polytechnique fédérale de Lausanne (EPFL) professzorává nevezték ki, ahol elindította a kísérleti muzeológiai laboratóriumot (eM+), mely a kulturális örökség, a képalkotó technológiák, az immerzív vizualizáció, a vizuális elemzés, a digitális esztétika és a kulturális metaadatok konvergenciáját vizsgálja. Az eM+ tudományos, művészeti és bölcsészeti nézőpontból folytat kutatásokat, és a multiszenzoros érzékelést kutatja különféle kísérleti platformok használatával. 2017 óta az EPFL Pavilions igazgatója és vezető kurátora, mely ötvözi a kísérleti kurátori feladatokat és a kortárs esztétikát a nyílt tudománnyal, digitális bölcsészettel és a feltörekvő technológiákkal. 2021-ben kinevezték a British Academy levelező tagjává. 2020-ban felkerült a Blooloop magazin Museum Influencer List 2020 – The Power 10 és a svájci Bilanz Top Digital Shapers 100 listájára.

2021-ben a következő 3 nagy kiállítását tekinthetjük meg:

Buddhist Maritime Silk Road (Buddhista vízi Selyemút), Fo Guan Shan kolostor, Tajvan (állandó kiállítás)

The Atlas of Maritime Buddhism (A buddhista vízi Selyemút atlasza), Indra and Harry Banga Gallery, Hong Kong

Deep Fakes: Art and Its Double (Valódi hamisítvány: Műalkotás és másolat), EPFL Pavilions, SvájcSarah előadásából kied

a holland nemzeti médiamúzeum, a Beeld en Geluid üzletágazati igazgatója

Hogyan vált egy hagyományos holland médiamúzeum többplatformos mesélővé? A hágai Beeld en Geluid Hollandia nemzeti médiaarchívuma és -múzeuma. Stratégiájuk kiindulópontja, hogy egy modern múzeumnak ma már több platformon jelenlevő történetmesélőnek kell lennie, ezért ennek megfelelő online felületeket alakítottak ki. Emellett szervezeti változtatásokat hajtottak végre, hogy lehetővé tegyék a gyors tartalomgyártást. A járvány idején az intézet jelentősen profitált a befektetett munkából: növelték követőik számát, elérték a fiatalabb közönséget és nőtt a múzeum márkájának ismertsége. A digitális átalakulás strukturális előnyt is biztosít az múzeumnak ahhoz, hogy az elkövetkező években a kiállítótermen túl is elérhesse közönségét. Az előadás felvázolja az átalakulás stratégiai kereteit, az online újításokat, a tartalmi stratégiát és az átalakítás eredményeit.

Dr. Martin Laar, a hágai Beeld en Geluid (Kép és Hang) múzeum üzletágazatának igazgatója. Széleskörű marketing- és termékfejlesztési tapasztalatokat szerzett a vállalati világban, PhD munkáját a marketingstratégiák és innováció témájában írta. Több évig stratégiai- és vállalkozási tanácsadó volt a kulturális szektorban. 6 évvel ezelőtt csatlakozott a múzeumhoz marketing- és kommunikációs vezetőként, 2018-tól az igazgatótanács tagja.

a holland Studio Louter szenior tartalomtervezői

Ebben a beszélgetésben két díjnyertes kiállítás tervezési munkálataiba nyerhetünk betekintést: ezek azonban teljesen eltérő céllal jöttek létre, más közönségnek készültek, és különböző üzenetet közvetítenek. De akkor mi bennük a közös? A tervezési folyamatok módszerei.
A Studio Louter egy múzeumi tartalomtervező stúdió. Az Emotion Design segítségével a látogatót érzelmileg vonják be a tartalmas történetekbe, ezzel felejthetetlen látogatói élményt hoznak létre. Denise Schipper és Sarah van Kerkvoorde tartalomtervezők mesélik el, hogyan alkalmazták az érzelemtervezést a „Változó kép: Johann Mauritz nyomában” („Shifting Image – In Search of Johan Maurits”) című időszaki kiállítás során a Mauritshuisban, amely válasz volt a vitatott mellszobor eltávolításáról szóló nemzeti vitára. Johan Maurits (1604–1679), a brazíliai holland gyarmat kormányzója volt. Emellett, szó lesz  a Katari Nemzeti Múzeum játékos „Családi kiállításairól” (Family Exhibits) is, amelyek a családtagok közötti interakciót segítik múzeumi keretben.

Denise Schipper a  Leideni Egyetem Migration and Global Interdependence mesterképzésének elvégzése után 2012-ben kezdett a Studio Louternél dolgozni. Sarah van Kerkvoorde az Amszterdami Egyetemen végzett történelmet, azon belül pedig a nyilvános/ hétköznapi történelem (Public History) a kutatási területe, 2016 óta a Studo Louter munkatársa. Tartalomtervezőként ők ketten felelnek a kiállítások tartalmáért, az ügyfelek kívánságainak, szükségleteinek, észrevételeinek kezeléséért és a kiállítási forgatókönyvek tartalmi elemeiért. Számos ügyféllel dolgoztak, közülük a Qatari Nemzeti Múzeummal, a hágai  Mauritshuis-szal, az leideni Rijksmuseum Boerhaavéval és brüsszeli Belga Királyi Természettudományi Intézettel.

11.00-11.20 Kávészünet

11:20-12:30 Multimédiás evolúció

digitális bölcsész, a Torinói Egyetem tudományos munkatársa

A nemzetközi szervezetek, így az ICOM, a NEMO és az UNESCO által végzett felmérések és elemzések megmutatták, hogy a múzeumok kényszerű bezárása miatt megnőtt az online tevékenységek volumene, és az intézmények új rendszereket, projekteket és kezdeményezéseket dolgoztak ki a közönségük távolról való bevonása és befogadása érdekében. A beszélgetés rávilágít arra, hogy a múzeumok hogyan lépnek kapcsolatba közönségükkel az interneten, hogyan figyelik, elemzik ezeket a tapasztalatokat, és milyen adatlicenceket alkalmaznak gyűjteményeikre.

Anna Maria GLAM intézményekkel és olyan európai projektekkel működik együtt, mint a SPICE és az Integrity Pacts, emellett a Help projekt koordinátora. Fő kutatási területei a digitális átalakulás, a kommunikáció, az inklúzió és az open data. Ő koordinálja az ICOM Italia Digitális Technológiai Bizottságát és az AVICOM ICOM bizottsági tagja.

Az ICOM AVICOM ( ICOM Múzeumi Új Audiovizuális, Kép- és Hangtechnológiák Nemzetközi Bizottságának) vezetőségi tagjai

Az AVICOM fesztiválja, a F@IMP Fesztivál több mint húsz éves múltra tekint vissza. A nemzetközi esemény célja, hogy ösztönözze a nemzetközi múzeumi világban az audiovizuális tartalmak létrehozását, az innovatív technológiák használatát. Az előadás rövid történeti áttekintést nyújt a fesztivál történetéről az analóg pályázati és értékelési folyamattól a fesztivál által az évek során létrehozott digitális kulturális örökséget bemutató komplex informatikai infrastruktúra kialakításáig. Emellett a díjnyertes alkotásokon keresztül bemutatja, hogy miként jelennek meg az új vizuális trendek és innovatív technológiák a múzeumi világban.

Sz. Fejes Ildikó 1967-ben született Budapesten, egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsszettudományi Karán, történelem és régészet szakán folytatta. 2008-ban posztgraduális képzés keretében okleveles Európa Szakértő diplomát szerzett a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán, 2014-ben a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (ma METU) Arts&business Manager képesítést kapott. Több mint 25 éve dolgozik a Magyar Nemzeti Múzeumban: többek között adatbázis-építésekben, internetes és multimédia tartalomfejlesztési projektekben vett részt, európai uniós projektekben intézményi projektmenedzsment feladatokat látott el. 2011 óta az Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központ (OMMIK) vezetője, 2016 júliusától az AVICOM (az ICOM Múzeumi Új Audiovizuális, Kép- és Hangtechnológiák Nemzetközi Bizottságának) vezetőségi tagja.

Tari János Móra-Ferenc díjas rendező, operatőr, szociológus, az antropológiai dokumentumfilmek szakértője 1998 óta az UNESCO mellett működő múzeumi világszövetség (ICOM) audiovizuális szakosztályának (AVICOM) alelnöke, majd 2013-tól az ICOM-AVICOM megválasztott elnöke. 2011 óta a Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének stúdióvezetője: a tudományos dokumentumfilm készítése és tanítása áll munkásságának középpontjában. Számos a néprajztudomány, illetve a szellemi kulturális örökség filmes megőrzésével és bemutatásával kapcsolatos nemzetközi projektben vett részt, jelenlegi kutatásának fókuszában a néprajzi, antropológiai film története és elmélete áll. Doktorátusát összehasonlító folklorisztikából szerezte.

az MNM OMMIK múzeumi informatikusa

Az idei évben zárul le Magyar Nemzeti Múzeum a Szépművészeti Múzeum közös Mintaprojektje, melynek keretében a magyar múzeumok kiemelt műtárgyait digitalizáljuk és elérhetővé tesszük a MuseuMap portálon. A minőségi tartalomelőállításra és közzétételre fókuszáló projekt eredményeit változatos formában, különböző kreatív megoldásokkal publikáljuk a MuseuMap oldalán, hogy lehetővé tegyük az oktatási szereplők és az átlag felhasználók számára is a műtárgyak és a hozzájuk kötődő ismeretek könnyebb, élményszerűbb befogadását. A MuseuMap küldetése továbbá, hogy minden helyzetben segítse a hazai múzeumokat a gyűjteményeik népszerűsítésében – eseményeik és szolgáltatásaik megosztásával. Az előadás bemutatja az elmúlt évben elért eredményeket, az együttműködési lehetőségeket és a jövőbeni fejlesztési terveket is.

Farkas Krisztinát már gyermekkora óta érdekli az irodalom, a művészet, a történelem és az informatika. Egyetemi tanulmányai során megismerkedett az informatikával, az irodalommal és a könyvtárak világával. A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Muzeológiai Módszertani és Információs Központban (MNM OMMIK) 2018 óta múzeumi informatikusként dolgozik. Munkája során elsősorban a MuseuMap portál fejlesztésével foglalkozik, folyamatosan keresve a digitális műtárgymásolatok reprezentatív közzétételének lehetőségeit és teszteli az újabb technológiákat a virtuális kiállítások megjelenítéséhez. Mindemellett részt vesz az MNM OMMIK fejlesztési munkáiban, többek közt a MuseumDigit2020 környezetének kialakításában.  

az ICOM cseh nemzeti bizottságának ügyvezető igazgatója

2022. augusztus 20-28. között Prágában rendezik meg a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának (ICOM) 26. közgyűlését. Az ICOM tagok csúcstalálkozója a következő három évre bizonyosan meghatározza a muzeológia fejlődésének irányát. A konferencia fő témája „A múzeumok ereje”, hiszen a 21. században a múzeumok hatalmas potenciállal rendelkeznek a körülöttük lévő világ befolyásolására, és sok esetben a társadalmi fejlődés hosszú láncolatának legelején állnak. A múzeumok őrzik a múltat és a jelent, értelmezik és megosztják a közönséggel, vitát és párbeszédet generálnak. A múzeumok jobb hellyé teszik a világot. A konferencia négy altémája: „Célok: Múzeumok és a civil társadalom”, „Fenntarthatóság: Múzeumok és a rezíliencia”, „Jövőkép: Múzeumok és a múzeumirányítás” és „Megosztás: Múzeumok és az új technológiák”.

Az ICOM Prague 2022 emellett foglalkozik a COVID- járvány múzeumokat és munkatársaikat érintő hatásaival. A hibrid formában tervezett konferenciára a szervezők szakmai előadásokkal, beszélgetésekkel workshopokkal, az ICOM nemzetközi bizottságainak kihelyezett üléseivel, prágai tárlatvezetésekkel készülnek, és a program része mintegy 40 kirándulás is, hogy a küldöttek megismerhessék Csehország kulturális örökségét. A fő programot online követhetik a múzeumok munkatársai, akik bármilyen ok miatt nem tudnak Prágába utazni.

Martina Lehmannová az ICOM cseh nemzeti bizottság irodájának vezetője, az 2022-ben megvalósuló 26. ICOM közgyűlés főszervezője. 2007 óta tagja az ICOM-nak, 2015-2020 között a ICOM cseh nemzeti bizottság elnöke volt. Részt vett a Múzeumok és gyűjtemények védelméről és népszerűsítéséről, sokféleségükről és a társadalomban betöltött szerepükről szóló, az UNESCO által 2015-ben elfogadott ajánlás elkészítésében. 2002-ben szerezte diplomáját a brünni Masaryk Egyetem bölcsészettudományi karán történelem és művészettörténet szakon. 2001-2011 között a brünni Morva Galéria bútor- és textilgyűjtemények kurátoraként, 2006-tól pedig kurátorként dolgozott a brtnicei Josef Hoffmann Szülőházában és a brünni Dušan Jurkovič Villában. 2012-2014 között a Prágai Városi Múzeum iparművészeti gyűjteményének kurátora volt. 2015-2017 között a prágai Iparművészeti Múzeumban dolgozott. 2017-2020 között a Lidice Emlékhely igazgatója volt. Számos időszaki és állandó kiállítás, 19. és 20. századi építészeti, iparművészeti, formatervezési és gyűjtési szakszöveg szerzője és társszerzője.

12:30-14:30 Ebédszünet

14:30-15:30 Újrakezdés és újragondolás: nemzetközi múzeumok igazgatói innovációról, változásról és a jövő múzeumi modelljeiről

a párizsi Institut du Monde Arabe múzeumért és kiállításokért felelős igazgatója, a Montréali Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója

A francia-kanadai származású Nathalie Bondil 2021-től a párizsi Institut du Monde Arabe (Az Arab Világ Intézete, IMA) múzeumának igazgatója. A kiállítások megtervezésén és megvalósításán túl egyik legfontosabb feladata az intézet múzeumának újragondolása. A 2024-ben megnyíló „Új IMA Múzeum” melynek célja, hogy bemutassa az arab képzőművészet gyümölcsöző többszólamú, interkulturális dialógusait, egyedülálló intézmény lesz az európai múzeumi palettán.

A nemzetközi színtéren is elismert kurátor, művészettörténész és muzeológus korábban dolgozott a párizsi Musée des Monuments français (Francia Emlékművek Múzeuma) megújításán, ami Cité de l’architecture néven éledt újjá. 2007 és 2020 között a Montréali Szépművészeti Múzeum igazgatójaként két pavilonnal bővíttette az intézményt, a múzeumban helyet kapott egy koncertterem és egy mozi, és számos olyan kiállítást rendezett, melyek a képzőművészet, a zene, a tudomány,a  textilművészet és a film találkozásából születtek.  Interkulturális munkássága csúcsa a 2019 novemberében megnyitott Wing for the Arts of One World.

A  Manifesto for a Humanist Museum (A humanista múzeum manifesztuma) szerzője mélyen elkötelezett az oktatás, az egészségmegőrzés, az inklúzió, a sokszínűség és a közösségépítés témái iránt. 2021-2024 között a Montréali Egyetem “sage in residence” („rezidens bölcs”) pozícióját tölti be, 2020-tól  a párizsi École du Louvre-ban tart órát a muzeoterápia úttörő koncepciójáról. 

2014-2021 között a Canada Council for the Arts (Kanada Művészeti Tanácsa) alelnöke , emellett számos kitüntetést és díszdoktori címet kapott. 2020-ban az ICOM Canada kapcsolatépítő munkásságáért, a  Canadian Museums Association pedig múzeumi innovációiért tüntette ki. 

a Genfi Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója

A svájci születésű kurátor, író és múzeumigazgató Marc-Oliver Wahler jelenleg a genfi Musée d’art et d’histoire  (Történeti és Művészeti Múzeum)  igazgatója, korábban a Michigani Állami Egyetem MSU Broad Museum ( 2016-2019), a párizsi Palais de Tokyo (2006-2012), és a New York-i Swiss Institute (2000-2006) élén  látott el igazgatói feladatokat. Emellett a neuchâteli CAN alapító igazgatója (1995-2000), a PALAIS / Magazine alapító szerkesztője és a párizsi Tokyo Art Club társalapítója.

Az MSU Broad Museum igazgatójaként évente körülbelül 30 kiállítást rendezett, köztük olyan nagyszerű művészek egyéni bemutatóit, mint Mike Kelley, Jim Shaw, David Lamelas és Michel Parmentier. Egyik projektje az Art Lab volt,  egy interdiszciplináris találkozóhely és kísérleti labor keveréke, mely újdonságot jelent a klasszikus művészeti központokkal szemben.

Szintén Párizsban 2012-ben alapította a Chalet Society-t egy volt belvárosi iskola épületében, melyben a kortárs művészeti kiállításokat szervezett amatőr művészek, feltörekvő fiatalok és nemzetközi sztárművészek bevonásával. Palais de Tokyo-beli munkássága igazolta, hogy egy épp hogy megszületett művészeti intézmény is nemzetközi elismertséghez juthat eredeti, innovatív kiállításaival és feltörekvő művészek bevonásával. Igazgatósága alatt a múzeum betagozódott a francia nemzeti múzeumi struktúrába. Az általa szorgalmazott erős nemzetközi kampány és az innovatív programok repítették a Palais de Tokyo-t a köztudatba: a New York Times Style magazinja Párizs legmenőbb múzeumaként jellemezte, míg a tekintélyes Wallpaper magazin szerint a múzeum az elsődleges ok, amiért érdemes Franciaországba látogatni.

Az utóbbi 25 évben több mint 400 kiállítást jegyzett múzeumigazgatóként és vezető kurátorként, de mint szabadúszó kurátor is tevékenykedett. Emellett nemzetközi írásai és kritikái jelennek meg különböző  művészeti lapokban és tudományos munkássága is elismert. Legismertebb műve az ötkötetes From Yodeling to Quantum Physics (A jódlitól a kvantumfizikáig). Legutóbbi könyve, a The Transported Man ( Az elbűvölt ember) a mágikus hiedelmek és a kortárs művészet kapcsolatát taglalja.

2011-ben a Francia Köztársaság Művészeti- és Irodalmi Lovagrendjének tagjává ütötték, és 2013-ban Svájc a kortárs művészeti terület legnívósabb kulturális kitüntetésével, a Meret Oppenheim Díjjal jutalmazta.

a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója

15:30-17:00 Dig IT All: digitális technológiák a kulturális örökség virtuális megjelenítésében

NOVEMBER 24., szerda

9.30-10.50 Jövőtudatos múzeumok: nemzetközi múzeumok igazgatói a befogadásról, a közösségépítésről és a múzeum társadalmi szerepéről

a milánói Pinacoteca di Brera és Biblioteca Braidense igazgatója, egyedülálló oktatási programok, kiállításszervezés és közönségfejlesztési modellek megalkotója, aki még a teremőrök egyenruháját is átalakíttatta egy neves olasz divatcéggel

A nyitóelőadás a COVID járvány hatásait és következményeit vizsgálja a múzeumok életében, és olyan tanulságokat kíván levonni belőle, melyek segítik a múzeumokat gazdasági- és kulturális rezílienciájuk növelésében. A Brera tevékenységén keresztül megismerhetjük a COVID utáni világ kihívásaira adott lehetséges válaszok egyikét.

James M. Bradburne angol-kanadai építész, dizájner és muzeológus, akinek nevéhez többek között világkiállítási pavilonok, tudományos központok és nemzetközi művészeti kiállítások tervezése fűződik. Tanulmányait Kanadában és Angliában végezte, a londoni Architectural Association School of Architecture-ben építészdiplomát, az Amszterdami Egyetemen muzeológiai doktorátust szerzett. Az elmúlt húsz évben a világ számos pontján kiállításokat rendezett, kutatási projekteket vitt és előadásokat tartott az UNESCO, különböző államok kormányai, magánalapítványok és múzeumok megbízásából. 2006-tól 2015 márciusáig a Fondazione Palazzo Strozzi  (Strozzi Palota Alapítvány) főigazgatója volt, e minőségében a palota dinamikus kulturális központtá alakításának szentelte magát. Jelenleg a Pinacoteca di Brera és a Braidense Nemzeti Könyvtár főigazgatója. 

a Louvre Lens igazgatója

Marie Lavandier kurátor, 2016 szeptember óta a Louvre Lens múzeum igazgatója.

Pályája mind a nemzeti, mind a regionális intézmények élén a kulturális örökség transzverzális és interdiszciplináris megközelítései, az intézmények inklúziója és átláthatósága iránti elkötelezettségéről tanúskodik.

Művészettörténész és antropológus diplomát szerzett, fő érdeklődési területe a 20. századi művészettörténet volt. Pályafutását 1995-ben kezdte a dreux -i Musée d’Art et d’Histoire (Művészeti és Történeti Múzeum) kurátoraként. A múzeum fókuszában a város története, főképp a külvárosi kerületek álltak. A sarrani Musée Jacques Chirac igazgatója volt, melynek 2000 és 2006 közötti építési, bővítési munkálatait koordinálta.

Később a párizsi Musée Quai Branly örökségért és gyűjteményekért felelős igazgatóhelyettesének nevezték ki, ahol a gyűjteményi leltárat, mintegy 300 ezer mű nyilvántartását felügyelte. „Muséothèque” néven a raktár a nyilvánosság elől eddig rejtett részeit láthatóvá tette, mely egyedülálló módot adott a kiállításban nem szereplő műtárgyak megismerésére. 2010 és 2014 között a franciaországi múzeumok kutatásaival és restaurálási munkálataival foglalkozó központ, a C2RMF vezetőjeként növelte a szervezet befolyását azzal, hogy bekapcsolta a nemzeti és nemzetközi kutatási hálózatokba és projektekbe. A Louvre-ral együtt kidolgozott egy policy-t arra, hogy a múzeum remekműveinek, különösen Rembrandt és Leonardo da Vinci festményeinek restaurálását transzparenssé tegye.

2014-től a Louvre Lens élére való kinevezéséig az ő irányítása alatt állt Nizza város tíz múzeuma, köztük a MAMAC, a Musée Matisse, a Musée des Beaux-Arts Jules Chéret, a Musée d’archéologie és a Musée Masséna.

Számos könyv és publikáció szerzője, többek között írt a hatalom reprezentációjáról az Élysées-palotában, a francia elnökök hivatalos fogadásairól, műalkotások restaurálásáról és a tragikus sorsú német zsidó művészről, Charlotte Salomonról. 2010–2014 között a Réunion des Musées Nationaux által kiadott Technè folyóirat kiadóvezetője volt.

 

a manchesteri Whitworth és Manchester Art Gallery igazgatója, a Useful Museum (A hasznos múzeum) „mozgalom” elindítója

Alistair Hudson-t 2018 februárjában nevezték ki a Whitworth & Manchester Art Gallery igazgatójának.

A Manchesterbe költözése előtt Alistair a Middlesbrough Modern Művészeti Intézet (Middlesbrough Institute of Modern Art –MIMA) igazgatója volt, ahol fő vezetői koncepciója a Hasznos Múzeum megvalósítása volt. Az előző tíz évben a Grizedale Arts igazgatóhelyettese volt, mely során számos kritikus elismerését nyerte el a művészekkel és közösségekkel való együttműködés radikális megközelítése miatt, azon az elképzelésen alapulva, hogy a művészetnek hasznosnak kell lennie, és nem csak a szemlélődés tárgyának.

Alistair az Asociación de Arte Útil társigazgatója Tania Bruguera-val-egy kiterjedt nemzetközi projekt és online archívum, amely a L’internationale konföderációval együtt a Művészetek felhasználása programok részét képezi.

10:50-11:10 Kávészünet

11:10-11:50 Múzeumok és a fenntarthatóság

a múzeumok és a fenntarthatóság témájának egyik óriása, számos publikáció és jelentés szerzője, a Manchester Museum egykori gyűjteményigazgatója

Sokakat nyugtalanít, sőt aggaszt a fenntarthatóság kérdése. Mi segíthet abban, hogy tisztázzuk lehetőségeinket és céljainkat, milyen konkrét tervek révén fordíthatjuk aggodalmainkat napi szintű cselekvésbe? Az előadás felvázolja a fenntarthatósági célokat összegző Agenda 2030 keretrendszer célkitűzéseit, az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljait, és bemutatja, hogyan lehet ezeket a múzeum mindennapos tevékenységeinek részévé tenni. Az előadás a 2019-ben megjelent Museums and Sustainable Development Goals (A múzeumok és a Fenntartható Fejlődési Célok), illetve a Mainstreaming the Sustainable Development Goals (A Fenntartható Fejlődési Célok érvényesítése) című kiadványokon keresztül abban segíti a múzeumokat, galériákat, könyvtárakat és levéltárakat, hogy megtervezzék, megvalósítsák, kiértékeljék és kommunikálják a fenntarthatósággal kapcsolatos tevékenységüket.

Henry McGhie ökológus, múzeumi kurátor és menedzser. 2019 -ben alapította Curating Tomorrow nevű tanácsadó vállalkozását, hogy támogassa a múzeumokat és más kulturális intézményeket a fenntartható fejlődési célok elérésében, a klímavédelemben, a biológiai sokféleség megőrzésében, a katasztrófakockázatok csökkentésében és az emberi jogok védelmében játszott szerepük felismerésében és növelésében. Az ICOM Fenntarthatósági Munkacsoport tagja.

professzor, UCL Institute of Archaeology, University College London

A múzeumok a radikális klímaakció katalizátorává válhatnak: tehát az elsők között vannak az olyan intézmények között, amelyek globális szemléletformáló erővel bírnak. Az előadás fő témája  az ENSZ Klímaváltozási Konferencia (United Nations Climate Change Conference, COP26) keretén belül, 2021 nyarán megvalósult nemzetközi kutatás eredményeinek összegzése. A kutatási projekten kívül az ENSZ Konferencia design versenyt is hirdetett, illetve a beküldött pályamunkákból egy kiállítás is megvalósult. Az egész eseménysorozat fő célja volt inspirálni a múzeumokat arra, hogy változtassanak, és vegyék be mindennapi diskurzusukba a klímaválság fő problémaköreit, emellett számoljanak be a témával kapcsolatos újdonságokról, és eredményekről. A múzeum passzív mesélőből váljék aktív cselekvővé!-jeligével nyílt meg az ENSZ konferenciájának helyet adó Glasgow-i Tudományos Központ (Glasgow Science Centre) kiállítása június 25-, melynek egyik kurátora Rodney volt, aki a munkafolyamat során a fenntarthatóság jeligével próbálta újra-pozicionálni a múzeumokat: saját társadalmi szerepük, a közönséggel való kapcsolatuk, és jövőjük újrafogalmazásával.

Rodney Harrison a University College London (UCL) Régészeti Intézetének professzora. 2017-2021 között az Arts and Humanities Research Council (AHRC, Művészeti és Bölcsészettudományi Kutatások Tanácsa)  Heritage Priority Area Leadership programjának tudományos munkatársa volt, 2015-2019 között pedig az AHRC által finanszírozott Heritage Futures kutatási projekt vezető kutatója. Az UCL Critical Heritage Studies Centre (Kritikai Örökségtanulmányok Kutatóközpont) igazgatója és a Journal of Contemporary Archeology tudományos folyóirat alapító szerkesztője.

Eddig közel 20 könyv, 100 lektorált tanulmány, folyóiratcikk és könyvfejezet szerzője, társszerzője. Írásai több kínai, olasz, lengyel és portugál nyelven is megjelent. Kutatását az AHRC mellett a Global Challenges Research Fund, a British Academy, a Wenner-Gren Foundation, az Australian Research Council, az Australian Institute of Aboriginal and Torres Strait Islander Studies és az Európai Bizottság finanszírozta. Az Amszterdami Egyetemen oktató Colin Sterlinggel (UvA) együtt irányítja a Reimagining Museums for Climate Action (Múzeumok újragondolása a klímaakció tükrébenprojektet.

11.50-12.10 és 13.40-14.00 Múzeumok és új digitális stratégiák

a finn Aalto Egyetem professzora

Mit tanulhatnak a kulturális intézmények a digitális vállalkozásoktól? Risto dióhéjban bemutatja, hogyan reagál az üzleti világ, mikor változásról, bizonytalanságról vagy a vállalati kultúra megteremtéséről van szó. Az elmúlt évtizedek az úgynevezett digitális vállalatok fellendülését hozta, és sok hagyományos vállalkozás adaptálta és alkalmazta a digitális szervezetek agilis és lean munkaszervezési módszereit. A tanulságok egyike, hogy ahhoz, hogy a digitális világban sikeresek legyünk, a szervezeteknek kreatív, rugalmas és autonómiára ösztönző szervezeti kultúrával kell rendelkezniük – ez olyasvalami, ami a kulturális intézményektől sem idegen. Az előadás egy másik fontos felvetése, hogyan lehet a szervezet küldetésébe és tevékenységébe hitelesen beágyazni a társadalmi értékeket, ami a kulturális intézményeknek szintén erőssége lehet. Hogyan lehet áthidalni a gondolkodásbeli és fizikai szakadékot az üzlet és a kultúra között? Mi az, amit egymástól tanulhatnak?

Risto Sarvas a finnországi Aalto Egyetem professzora, a ma társadalmát formáló, társadalmilag tudatos és etikus mérnökök alap- és mesterképzésének felelőse. E programok vezetése előtt majdnem egy évtizedet töltött el dizájnvezetőként és menedzsment tanácsadóként. Mielőtt átruccant az üzleti világba, az átlagfelhasználók fotózási szokásairól írt disszertációt, majd a doktori fokozat megszerzését követően egy multidiszciplináris közösségi média kutatócsoport vezetője lett. Társszerzője a From Snapshots to Social Media (A pillanatfelvételektől a közösségi médiáig, Springer 2010) című könyvnek, valamint 2014-ben a #Snapshot kiállítás kurátoraként működött együtt a Finn Fotográfiai Múzeummal. 2020 óta az Aalto Egyetem professzora, ahol a skandináv kulturális intézmények számára meghirdetett Kultúramenedzsment Vezetői Programot is irányítja.

a párizsi Grand Palais Immersif (La Réunion des musées nationaux-Grand Palais csoport tagja) igazgatója

A múzeumok és a digitális technológia majd’ két évtizednyi se veled, se nélküled kapcsolata után a világjárvány végre egyértelművé tette, hogy ezt rendezni csak mélyreható átgondolás, újrafogalmazás révén lehet. Az előadás olyan a múzeum rezílienciáját biztosító  megoldásokat mutat be, melyeket a Réunion de musées nationaux-Grand Palais projektjeiben.

Roei Amit a párizsi Grand Palais Immersif (La Réunion des musées nationaux-Grand Palais csoport tagja) igazgatója, melynek feladata a digitális kiállítások megalkotása és népszerűsítése Franciaországban és a nemzetközi színtéren. Roei a digitális innováció és fejlesztés szakértője, a társadalomtudományok doktora.

12:10-13:40 Ebédszünet

14:00-15:00 Múzeumok és kreatív együttműködések

Dr. Horváth Judit, az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Főosztályának vezetője
Varga Erika, a Romani Design tervezője

A Körforgásban című kiállítás-sorozatot az Iparművészeti Múzeum Kortárs Dizájn Főosztálya indította útjára, melynek keretében arra kérnek kortárs dizájnereket, hogy válasszanak egy tárgyat, tárgycsoportot a múzeum gyűjteményéből, és arra reflektálva hozzanak létre saját dizájnt. Az ily módon megszületett műtárgy pedig maga is gyűjtemény részévé válik. A Romani Design tervezői hat, Szűz Máriát vagy női szenteket ábrázoló szentképet választottak, melyek inspirációjára női öltözéket és hozzájuk illeszkedő kiegészítőket készítettek. 

A Romani Design a világ első roma divatstúdiója. A stúdiót 2010-ben megalapító testvérpár, Varga Erika és Varga Helena küldetése, hogy a divat és az iparművészet eszközeivel segítse a romák társadalmi-kulturális presztízsének építését. Kollekcióikban ötvözik a roma és a magyar folklór elemeit. Az Iparművészeti Múzeum kezdettől fogva szoros kapcsolatot ápol a tervezőkkel. 

Dr. Horváth Judit, muzeológus, kurátor, az Iparművészeti Múzeum Kortárs Dizájn Főosztályának vezetője, a Hazai Divat és Desing Ügynökség Szakmai Tanácsadótestületének tagja, az NKA képzőművészeti kollégiumának tagja. Szakterülete a kortárs gyűjteményezés. 1999 óta több, mint százötven kortárs képzőművészeti és design kiállítást szervezett. 2015-ben vezetésével alakult meg az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Főosztálya. 

a WAPM Design Vásár ötletgazdája, a MOME pályázati és fejlesztési igazgatója

A látogatók szeretik a múzeumshopokat és legalább annyi időt tudnak eltölteni ott, mint magában a kiállítótermekben. Érdemes tehát úgy kitalálni és berendezni a boltot, hogy az tükrözze a múzeum szellemiségét, misszióját, gyűjteményének sokszínűségét, és ennek érdekében együttműködni művészekkel, dizájnerekkel, akik más szemmel tekintenek a múzeumok kincseire. Mit tegyünk a polcra a képeslapok, könyvek, bögrék mellé? 

 

Az eredetileg közgazdász végzettségű Réka 20 éve foglalkozik a kreatív ipar fejlesztésével különböző szerepekben. Vezetett vállalkozást (WAMP), amely magyar designerek platformjaként a design újrapozícionálásán dolgozott. Volt az Európai Bizottság tanácsadója és sok kreatív szervezetnek segített  stratégiájuk sikeres megvalósításában. Jelenleg  a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem pályázati és fejlesztési igazgatójaként dolgozik. Kápolna nevű kezdeményezése újmédia designerek számára jelent új megjelenési lehetőségeket.

15:00-16:00 A MúzeumCafé élő kerekasztal-beszélgetése rendhagyó múzeumi kezdeményezésekről

Hogyan és miért vág bele egy múzeum, hogy podcastot készítsen vagy aktivizálja magát a TikTokon? Lehet jó anyagot gyűjteni a Facebookon? Hogyan szólítja meg egy múzeum a közönségét videóposztokon és a közösségi médián keresztül úgy, hogy kitűnjön az interneten található infók végtelen rengetegéből? 
A MúzeumCafé folyóirat főszerkesztő Gréczi Emőke beszélgetőtársai:
Szikra Renátaa Kassák Múzeum projektmenedzsere, kommunikációs munkatársa
Ringer Istvána sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatója
Ligeti Dániela Magyar Nemzeti Múzeum Kommunikációs és Közművelődési Igazgatóságának kulturális menedzsere
MD2020_Fofal_Csik co

KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉSEK

Dig IT All: digitális technológiák a kulturális örökség virtuális megjelenítésében

Jógyakorlatok, stratégiák, eredmények a DAeL – Danube’s Archaeological eLandscapes projekt hazai és nemzetközi résztvevőitől

A digitális vizualizáció technológiai lehetőségei rendkívül gyorsan fejlődnek, különösen az örökségvédelmi és kreatív iparágakban. Ez a szekció – a Duna menti Virtuális Régészeti Tájak projekt Industry Forum programsorozatának részeként – a jó példák és gyakorlatok összegyűjtésére tesz kísérletet, és két részre oszlik. Az elsőben a közönség három előadást láthat közös örökségünk megjelenítésének régészeti, technológiai és társadalmi vonatkozásairól. Míg a második rész egy kerekasztal beszélgetés, amely a régészeti örökséggel és annak dokumentálásával foglalkozó múzeumokban és más intézményekben zajló digitalizációról szól.

Ez a program a Duna menti Virtuális Régészeti Tájak projekt Industry Forum eseménysorozatának része.

IDŐPONT:
november 23., kedd. 15:30-17:00

az EKF programfejlesztési főtanácsadója, a CODE project vezetője

Veszprém a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Főváros keretében  egy jelentős digitális, immerzív élményközpont létesítését tervezi. Milyen szerepet játszhat a CODE és az új, immerzív műfajok és technológiák, az edukáció, képzőművészet, turizmus és az új virtuális narratívák területén?

Kárpáti Zoltán több mint 10 éves pénzügyi és operatív tapasztalattal rendelkezik, a Leopoly Kft. egyik ügyvezetője. Rajong a 3D és VR világáért, és hisz ennek a kettőnek a demokratizálódásában. Szabadidejében szívesen biciklizik és járja a természetet.

Terméktervezőként Béky Zsófia számára a felhasználó van a középpontban. Célja, hogy egy termék mind hasznos, mind használható legyen. Szeret problémákat megérteni és kreatív módon megoldani. Hobbija az alkotás, legyen az rajzolás, horgolás, vagy akár lakberendezés.

a Ljubljanai Egyetem Szlovén Kulturális Örökség Védelmi Intézetének szakértője

A régészeti adatok digitális feldolgozása során rengeteg adattal találkozunk, melyeket először feldolgozunk, majd különböző szinteken tudunk megosztani. Mik azok a releváns adatok, amiket szolgáltatni lehet? Mik azok az eredmények, melyeket el kívánunk érni az információ feldolgozása és közzététele során? Az előadás a kelet-szlovéniai vaskori tájak digitális feldolgozásának példáján keresztül válaszolja meg ezeket a kérdéseket.

Matija Črešnar a bronz- és vaskori régészet specialistája, a Ljubljanai Egyetem Bölcsészettudományi Karának Régészeti Tanszékének munkatársa. Prof. és a fémkorszaki katedrális vezetője. Emellett a Tanszék Interdiszciplináris Régészeti Kutatóközpontjának vezetője, valamint számos hazai és nemzetközi kutatási, valamint örökségfejlesztési projekt vezetője. Emellett részben a Szlovéniai Kulturális Örökségvédelmi Intézetben dolgozik, ahol hosszú együttműködési listája van az örökségkezelés különböző ágait összekapcsoló projektekben, amelyek az örökségkutatás, az örökségvédelem és az örökségfejlesztés közötti szakadékot próbálják áthidalni. valamint turisztikai felhasználása.

Hogyan lehet felhasználni a videójátékok elemeit és a kalandjáték műfaját interaktív történelmi események megelevenítésére? Ilja és Josef legutóbbi projektjeik, a Flavia Solva, Großklein és Hallstatt tanulságait, eredményeit ismertetik.

Ilja Salamar 20 éve dolgozik a 3D iparban, különböző cégeknél gyarapítva tudását. Ma interaktív történelmi forgatókönyveket ír, eseményeket éleszt újjá vizualizációk és számítógépes kalandjátékok segítségével.

Josef Prenner egy tanyán nőtt fel. Villamosmérnöki középfokú tanulmányok után a Bécsi Egyetemen filmes- és színházi médiatudományt, emellett informatikát hallgatott. Josef a kreatív, magával ragadó, immerzív élmények szakértője, célja, hogy virtuális időutazás élhessünk át, VR-t és számítógépes játékokat használ ennek megvalósításához.

a zágrábi Régészeti Múzeum igazgatója, a Vaskori Duna Kulturális Útvonal Egyesület elnöke

A régészetet és a turizmust néha természetes szövetségesnek tekintik. A valóság sok esetben igazolja ezt a feltételezést, még akkor is, ha a két terület kapcsolatát gyakran értetlenség és bizalmatlanság is jellemzi. Ami azt illeti, hogy a két tudományág milyen kontextusban jól működik együtt, az elmúlt évtizedekben a kulturális útvonalak bizonyították be: olyan értékes keretként jelentek meg, amely mindkét oldalról a legjobbat kihozhatja. Ebben az előadásban a kulturális útvonal modellt tekintjük át, különös tekintettel a vaskori Duna Kulturális Útvonalra.

Sanjin Mihelić régész és örökségvédelmi szakember. 20 éves tapasztalata van a kulturális örökségi területen, jelenleg a zágrábi Régészeti Múzeum igazgatója és a Vaskori Duna Kulturális Útvonal Egyesület elnöke.

Industry Forum: műhelymunka a Danube’s Archaeological eLandscapes (DAeL) / Duna menti Virtuális Régészeti Tájak nemzetközi projekt keretében

A műhelymunka fő célja a kreatív iparág résztvevői és a DAeL projektpartnerek közötti tudásközvetítés elősegítése. Ez a párbeszéd azokra a technikai adottságokra és lehetséges megoldásokra összpontosít, amelyeket a projekt nemzetközi munkacsoportja gyűjt össze, a célból, hogy ösztönözze a kulturális örökség, főként a régészeti örökség vizualizációjára szolgáló digitális technológiák alkalmazásában nemzetközi szabványok kidolgozását.

Ez a program a Duna menti Virtuális Régészeti Tájak projekt Industry Forum eseménysorozatának része.

IDŐPONT:
november 24., szerda
MD2020_Fofal_Csik co

WORKSHOP

Hogyan lesz az adattömegből élvezetes történet és emlékezetes ismeretterjesztő szöveg?
Mi a titka egy jó blog- és közösségi média posztnak vagy kiállítási szövegnek?
Előfordult már, hogy sok izzasztó munkaóra után sem érzi tökéletesnek a kész írást?

Egy műtárgyról hiába van rengeteg információnk vagy ismerjük történetének megannyi érdekes részletét, mégsem egyszerű leírni, igényes szöveget formálni belőle. Az olvasót elsősorban nem adathalmazokkal, hanem hiteles és érzelmeket kiváltó történetekkel tudjuk megfogni.

Az egész napos, gyakorlatorientált workshopon Szécsi Noémi író és Fónagy Zoltán történész gyakorlati segítséget nyújt abban, hogyan tudjuk mondanivalónkat lényegretörően, izgalmasan, érthetően megfogalmazni, hogy mit érdemes elmesélni és mit nem, mitől lesz egy történet érdekes, milyen nézőpontot válasszunk, vagy éppen kinek mit és hogyan írjunk.

Részvételi díj: 3000 Ft 

Regisztrálni a Workshop menüpont alatt lehet.

IDŐPONT:
november 25., csütörtök, 10:00-15:00

József Attila díjas író, újságíró

Tanulmányait az ELTE angol és finn szakán, valamint a Helsinki Egyetemen – Kristiina Instituutii, gender studies – végezte, 2001-2002 között a Népszabadság Újságiskolájába járt. Első regénye megjelenése óta (2002, Finnugor vámpír) szabadúszó író, újságíró és fordító. 2009 és 2019 között kreatív írást oktatott a Werk Akadémián. 2009-ben a Kommunista Monte Cristo című történelmi szatírájáért elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. 2010-ben József Attila-díjat kapott. Hat regénye és két gyermekkönyve (pl. Mandragóra utca 7.) mellett 2013 és 2019 között blogot vezetett (Halcsontos Fűző) valamint nőtörténeti könyvek szerzője is (pl. Géra Eleonóra történésszel: A budapesti úrinő magánélete 1860-1914, Európa, 2015, önállóan: Lányok és asszonyok aranykönyve, Park Kiadó, 2019).  Elkötelezett a magyar női irodalmi hagyomány rekonstruálása mellett, a Ms. Columbo Live csoport tagjaként az irodalom és a nők kapcsolatát körüljáró programokat szervez. Legutóbbi regénye a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Egyformák vagytok (2017), a mű alapján készült „karanténdarabot” 2021 februárjában mutatta be a Katona József Színház Székely Kriszta rendezésében.

történész, az ELTE BTK oktatója és a BTK Történettudományi Intézetének kutatója

Az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének docense és a (volt MTA) BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Kutatási területe a 19. századi magyar politika-, társadalom- és művelődéstörténet. Több, a nagyközönségnek, illetve az egyetemi oktatásnak szánt összefoglalás számára írta meg a 19. század történetének különböző részeit. Tanulmányokat, könyvfejezeteket publikált az 1848-49-es szabadságharc, illetve Budapest 19. századi gazdaság- és társadalomtörténete köréből. Önálló kötete jelent meg Wesselényi Miklósról, Széchenyi Istvánról, illetve egy összefoglalója a 19. század második feléről. 2017-től Széchenyi István levelezésének kritikai kiadásán dolgozik. A történelmi ismeretterjesztés iránti elkötelezettségét számos folyóiratcikk és ismeretterjesztő előadás mellett A hétköznapi élet története címmel indított internetes blogja is jelzi.